Szingapúr

Gyerekkoromban sokat törtem azon a fejemet, hogy vajon miért törvényszerű az, hogy ahol diktatúra van, ott az ország működése szempontjából is automatikusan rosszul mennek a dolgok. Számomra nem tűnt logikusnak, hogy az, hogy valaki (vagy valakik) nem igazán a nép egyetértésével van(nak) hatalmon, egyben kötelezően azt is jelentse, hogy rendkívül rosszul irányítja/irányítják az országot. Miért nem akad soha egyetlen hatalommániás diktátor sem, aki azért közben legalább egy kicsit tehetséges vezető, és nem dönti néhány év (esetleg néhány évtized) alatt totális romlásba az országát?

Azóta persze vannak ötleteim a megfejtésre vonatkozóan, de bevallom, tökéletesen kielégítőnek az időközben megszületett válaszaim egyikét sem találtam.

A "Szingapúr" jelentése: Oroszlánváros. (A kép meg sajnos nem saját.)  

Ezzel együtt mégis meglepődtem, amikor egy kicsit közelebbről megismerkedtem Szingapúrral, azzal az országgal, ami alaposan rácáfol arra, hogy ahol diktatúra van, ott a dolgok kizárólag rosszul mehetnek.

Malajzia II.

A Malajziában meglátogatott helyek közül az egyik kedvencem a hangulatos kisvárosnak, Georgetown-nak otthont adó szigetecske volt. Itt egy igazi, hátizsákos turistákra belőtt hostelben laktam, ebből adódóan időnként más utazókkal, de azért többnyire egyedül vagy néhány frissen megismert helyivel jártam be a környéket.  A városka egy darabja a Világörökség részét képzi, ennek megfelelően valóban nagyon szép. Az ezt bizonyító fotókban azonban – valamint azokban a feljegyzésekben, amelyek az itteni élményeket leíró blogposzt vázlatául szolgáltak volna - most sajnos kizárólag egy indonéz telefontolvaj gyönyörködhet, ahogy azt az előző bejegyzés végén említettem. De azért íme néhány megmaradt kép:
(a fotók továbbra is nagyíthatóak klikkeléssel)

Malajzia I.

Phuketi tartózkodásom befejeztével elhagyni készültem Thaiföldet, de közel sem végleg. Úgy terveztem, hogy a (régi) thai újév ünnepe körül ellátogatok majd észak-Thaiföldre, Chiang-Mai-ba illetve a környékére, ahol ilyenkor legalább egy hétig megy az ünneplés tradicionális thai módon, ami elsősorban nagyszabású locsolkodásból áll: az utcákon, a járműveken meg úgy általában bárhol minden rendelkezésre álló eszközzel – például kisteherautó platóján kialakított medencéből utántölthető hordókkal, tűzoltóautóval, vagy éppen elefánttal – vízicsatázzák egymást az emberek. A Songkran-nak nevezett ünnepet egyébként az ország többi részén is „megülik”, az össznépi locsolkodásban tényleg mindenki részt vesz – Phuket-en például még a rendőr is slaggal (és gumicsizmában) irányítja a körforgalmat ilyenkor – , de míg a déli területeken egy, maximum két nap alatt lecseng a móka, addig északon 7-10 napig áll a bál.

Egyszer majd talán lesz saját kép is

Mivel később módosítottam az útitervet, és csak később fogok ellátogatni Észak-Thaiföldre, a Songkran-nal kapcsolatban végül nem jutottam saját élményekhez, de akit érdekel a téma, az bőven talál a neten a lényeget aránylag jól ábrázoló videókat illetve képeket.  Egyfelől egyébként sajnáltam kihagyni a testközelből való találkozást ezzel a meglehetősen egyedi ünneplési móddal, másfelől viszont akkorra már olyan hosszú ideje voltam nyüzsgős helyeken, hogy nagyon vágytam valami csöndes, nyugodt környezetre, és igazság szerint az sem növelte jelentősen a Songkran-on való részvételre irányuló olthatatlan vágyamat, hogy időközben kiderült, hogy mivel a rendelkezésre álló tiszta víz mennyisége töredékét sem fedezi az ünnep vízigényének, a nagyszabású locsolkodáshoz szükséges mennyiséget leginkább a kanálisból szerzik be a thaiok. A szembe – orrba – szájba – tüdőbe elkerülhetetlenül bekerülő csatornalé meg nem pont az, amire a szervezet vágyik: a kötőhártya- és / vagy tüdőgyulladás – valamint ezek egyéb fertőzésekkel is kiegészített változatai – nem ritka vendégei az ünnepet követő napoknak, jóllehet az efféle dolgok nem igazán teszik kellemessé az egyszeri utazó életét.

Táblák és feliratok Thaiföldön II.

A múltkori gyűjtemény kiegészítése:

Finom lehet

Érdekességek Thaiföldről

Pontosabban Phuketről, mert egyelőre csak arról van személyes tapasztalatom.

Közlekedés


Thaiföldön az út baloldali közlekedés van. Elvileg. A gyakorlatban bárhol szívesen mennek a járműveknek egyébként a legnagyobb hányadát kitevő motorosok (és időnként az autósok is), rövidebb távra nem nagyon veszik a fáradtságot, hogy átmenjenek a soksávos főút másik, útiránynak megfelelő oldalára. Esténként gyakran generál további szembeforgalmat a részeg nyugati turisták azon tömege, amely kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után reflex-szerűen jobb oldalon indul hazafelé. De ettől eltekintve is elég sajátosan vezetnek a phuketiek, finoman szólva bátor, ugyanakkor teljesen kiszámíthatatlan az átlagos vezetési stílus.

Ezt is motorral hozzák-viszik

Phi-Phi, cápák, Full Moon Party

Néhány nappal később ismét felkerekedtünk, és ellátogattuk Phi-Phi szigetére.  Már az út leszervezése után derült ki, hogy teljesen véletlenül pont teliholdkor leszünk ott, aminek annyiban volt jelentősége, hogy Thaiföldön sok helyütt, így errefelé is alaposan meg szokták ünnepelni ezt az eseményt.  A már hosszabb ideje Thaiföldön tanyázó kollégák elmondása alapján ilyenkor rendszerint reggelig tartó Full Moon Party-ra lehet számítani, ami kint a parton zajlik, és látványos illetve valóban szórakoztató elemeket vonultat fel.  Bár tartottam valamelyest az „őrült nagy buli”-tól – azt hiszem nem vagyok kellően nagy partyarc az ilyesmihez – azért a beharangozott tüzes izékkel zsonglőrködő mutatványosokat meg a tömeges lampioneregetést kifejezetten vártam.

Phuket, a környező szigetek, na meg a James Bond szikla

Miután sikeresen berendezkedtem Phuket-en, béreltem egy motort, és elkezdtem bebarangolni a sziget érdekesebb / izgalmasabb részeit. Van mit felfedezni bőven: gyönyörű strandok, álomszép partszakaszok, kisebb-nagyobb hegyek, némi őserdő, és sok egyéb. Sőt, mindezeken túl egy hatalmas Buddha szobrot is találtam az egyik hegytetőn. (Mondjuk különösebben nem volt nehéz megtalálni, mivel eleve a sziget legmagasabb pontjára épült, maga a szobor pedig 45 méter magas, tehát egy 15 emeletes ház méreteivel vetekszik, ebből adódóan aztán több kilométerről látszik minden irányból.) Impozáns darab mindenesetre. Ugyanitt kulturális ismereteim is jelentősen bővültek, megtudtam például, hogy nem szabad a fejére ülni a kisebb Buddháknak. (A nagynak meg nyilván eleve képtelenség.)

Táblák és feliratok Thaiföldön

Külföldön időnként furcsa feliratokba és táblákba botlik az ember. Íme az első néhány thaiföldi nap gyűjtése.

Utazás, érkezés

Az utam idefelé aránylag eseménytelenül telt. Budapestről először Frankfurtba repültem, ahol az eredetileg is több mint négyórás várakozásból a továbbinduló gép késése miatt bő hatórás lett, úgyhogy az utána következő 11 és fél órás repülőút Thaiföldig már nem is tűnt olyan soknak. :-) Persze lehet, hogy még jobban repült volna a gépen az idő (hogy stílszerű legyek), ha az ülésem lapja és az előttem lévő ülés támlája között több hely lett volna annál, mint amit át tudok érni egy arasszal, de hát így jár aki olcsón akar repülni.

Ez a sok hely mind a lábamnak van

Mi is ez az egész?

Drága olvasó, mint azt jó eséllyel Te is tudod, elutaztam Délkelet-Ázsiába, hosszabb időre. (Minimum 1 hónap, maximum 1 év, ennél pontosabbat jelenleg nem tudok.) Mivel az érdeklődő családtagok, barátok és ismerősök tájékoztatására ennél praktikusabb módot nem találtam, elhatároztam, hogy egyfajta blogot fogok vezetni. Pontosabban egy blog-szolgáltató által biztosított felületre fogom felrakni azokat a szövegeket, képeket és esetleg videókat, amelyek által megkísérlem elmesélni, hogy hogyan is alakul a sorom errefelé, mivel félő, hogy email-es megoldás esetén jól eldugítanám a postafiókjaitokat, meg talán élvezhetőbb is egy weboldalon nézegetni a képeket, mint egy email-ben nyitogatni a csatolmányokat.

Naponta frissített, mindenről naplószerűen beszámoló klasszikus blogra viszont ne számítsatok, egyrészt mert ehhez nem vagyok kellően precíz és elszánt blogger, másrészt pedig mert számotokra sem hiszem hogy különösebben izgalmas lenne olyanokat olvasgatni, hogy „Ma ismét csirkelevest ettem Moo kifőzdéjében, utána pedig elmentem naptejet venni, mert megint elfogyott.”

Képeket azért majd posztolok bőven

Ami tényleg érdekes/izgalmas, arról igyekszem beszámolni, de ha mégis kihagyok valamit, ami Téged érdekel, akkor írj a palojtaykukacgmailpontcom email címre, itt vagy ott biztosan válaszolok.