Az utam idefelé aránylag eseménytelenül telt. Budapestről először Frankfurtba repültem, ahol az eredetileg is több mint négyórás várakozásból a továbbinduló gép késése miatt bő hatórás lett, úgyhogy az utána következő 11 és fél órás repülőút Thaiföldig már nem is tűnt olyan soknak. :-) Persze lehet, hogy még jobban repült volna a gépen az idő (hogy stílszerű legyek), ha az ülésem lapja és az előttem lévő ülés támlája között több hely lett volna annál, mint amit át tudok érni egy arasszal, de hát így jár aki olcsón akar repülni.
 |
| Ez a sok hely mind a lábamnak van |
A repülőből végignézett napfelkelte látványa – ahogy az alattunk lévő felhők mindenféle leírhatatlan színben játszottak – az összes kényelmetlenségért kárpótolt, és az is elég impozáns volt, ahogy a gép rárepült egy gyönyörű, pálmafás–nyugágyas–fehérhomokos strandra, hogy aztán a víztől kb. 10 méterre kezdődő kifutópályán leszálljon.
A gépből való kiszállás után azonnal megcsapott a meleg, párás klíma (a pára egyébként elsőre nagyon feltűnő, de néhány nap után már egyáltalán nem érzi az ember), úgyhogy lassan elkezdtem elhinni, hogy tényleg megérkeztem. :-)
Némi sorbaállás (kb. 1 óra) után kijutottam a reptérről, lealkudtam egy taxit 2500 baht-ról 800-ra (még az is 5600 Ft, igaz, messzire kellett vinnie), cserébe elhittem a jóindulattal is max. 16 évesnek kinéző sofőrnek, hogy elmúlt 23. Egy órányi kocsikázás után – a budapesti lakásajtón való kilépés után mintegy 23 órával – megérkeztem a szállásomra. Az első három hétre egy aránylag szép lakást sikerült kivennem Phuket egy csendes, nyugodt részén. (Ezt egyébként még otthonról foglaltam.) A szállásadó egy magyar apával és ebből adódóan magyar vezetéknévvel rendelkező, de egyébként dán, sőt mostanában inkább thaiföldi úr, aki John-ként mutatkozott be - sokat tűnődtem azon, hogy ezt nevet vajon melyik országban sikerült beszereznie a három közül… A felesége / barátnője szerintem félig thai félig japán, de ezt még nem sikerült pontosan feltérképeznem. :-)
A lakás gyakorlatilag egy erdő szélén van, nem túl közel a főúthoz, de mégis tengerre néz, mivel egy dombon helyezkedik el, így szépen rálátni a partra. Van egy kis terasza, ahova ki lehet ülni olvasgatni / dolgozni / beszélgetni, illetve tartozik az épülethez egy medence is, ami jól jön a 30 fokban. A környék nagyon nyugodt és csendes, eltekintve attól, hogy reggelente annyira hangosak a kabócák vagy tücskök vagy nem tudom milyen állatok, hogy tényleg azt hinné a tapasztalatlan európai, hogy ilyen csak a National Geographic-on van, és ott is csak a hangmérnök tulbuzgóságának köszönhetően.
A szállás egyetlen komoly hiányossága, hogy az előzetesen ígértekkel ellentétben nincs rendes, stabilan működő internetkapcsolat, ami különösen annak fényében zavaró, hogy az utazásomnak pont ezt a részét, az első három hetet terveztem munkával tölteni. John ugyan megpróbált tenni a probléma orvoslása érdekében, de sajnos nem járt sikerrel. Így jobb híján a közelben lakó magyar srácok valamelyikéhez szoktam átmenni dolgozni, ezúton is köszönet nekik a segítőkészségükért!
Néhány napfelkeltés kép a lakás teraszáról fotózva:
Illetve egy nappali kép ugyaninnen:
.jpg)
