Phi-Phi, cápák, Full Moon Party

Néhány nappal később ismét felkerekedtünk, és ellátogattuk Phi-Phi szigetére.  Már az út leszervezése után derült ki, hogy teljesen véletlenül pont teliholdkor leszünk ott, aminek annyiban volt jelentősége, hogy Thaiföldön sok helyütt, így errefelé is alaposan meg szokták ünnepelni ezt az eseményt.  A már hosszabb ideje Thaiföldön tanyázó kollégák elmondása alapján ilyenkor rendszerint reggelig tartó Full Moon Party-ra lehet számítani, ami kint a parton zajlik, és látványos illetve valóban szórakoztató elemeket vonultat fel.  Bár tartottam valamelyest az „őrült nagy buli”-tól – azt hiszem nem vagyok kellően nagy partyarc az ilyesmihez – azért a beharangozott tüzes izékkel zsonglőrködő mutatványosokat meg a tömeges lampioneregetést kifejezetten vártam.

Phuket, a környező szigetek, na meg a James Bond szikla

Miután sikeresen berendezkedtem Phuket-en, béreltem egy motort, és elkezdtem bebarangolni a sziget érdekesebb / izgalmasabb részeit. Van mit felfedezni bőven: gyönyörű strandok, álomszép partszakaszok, kisebb-nagyobb hegyek, némi őserdő, és sok egyéb. Sőt, mindezeken túl egy hatalmas Buddha szobrot is találtam az egyik hegytetőn. (Mondjuk különösebben nem volt nehéz megtalálni, mivel eleve a sziget legmagasabb pontjára épült, maga a szobor pedig 45 méter magas, tehát egy 15 emeletes ház méreteivel vetekszik, ebből adódóan aztán több kilométerről látszik minden irányból.) Impozáns darab mindenesetre. Ugyanitt kulturális ismereteim is jelentősen bővültek, megtudtam például, hogy nem szabad a fejére ülni a kisebb Buddháknak. (A nagynak meg nyilván eleve képtelenség.)

Táblák és feliratok Thaiföldön

Külföldön időnként furcsa feliratokba és táblákba botlik az ember. Íme az első néhány thaiföldi nap gyűjtése.

Utazás, érkezés

Az utam idefelé aránylag eseménytelenül telt. Budapestről először Frankfurtba repültem, ahol az eredetileg is több mint négyórás várakozásból a továbbinduló gép késése miatt bő hatórás lett, úgyhogy az utána következő 11 és fél órás repülőút Thaiföldig már nem is tűnt olyan soknak. :-) Persze lehet, hogy még jobban repült volna a gépen az idő (hogy stílszerű legyek), ha az ülésem lapja és az előttem lévő ülés támlája között több hely lett volna annál, mint amit át tudok érni egy arasszal, de hát így jár aki olcsón akar repülni.

Ez a sok hely mind a lábamnak van

Mi is ez az egész?

Drága olvasó, mint azt jó eséllyel Te is tudod, elutaztam Délkelet-Ázsiába, hosszabb időre. (Minimum 1 hónap, maximum 1 év, ennél pontosabbat jelenleg nem tudok.) Mivel az érdeklődő családtagok, barátok és ismerősök tájékoztatására ennél praktikusabb módot nem találtam, elhatároztam, hogy egyfajta blogot fogok vezetni. Pontosabban egy blog-szolgáltató által biztosított felületre fogom felrakni azokat a szövegeket, képeket és esetleg videókat, amelyek által megkísérlem elmesélni, hogy hogyan is alakul a sorom errefelé, mivel félő, hogy email-es megoldás esetén jól eldugítanám a postafiókjaitokat, meg talán élvezhetőbb is egy weboldalon nézegetni a képeket, mint egy email-ben nyitogatni a csatolmányokat.

Naponta frissített, mindenről naplószerűen beszámoló klasszikus blogra viszont ne számítsatok, egyrészt mert ehhez nem vagyok kellően precíz és elszánt blogger, másrészt pedig mert számotokra sem hiszem hogy különösebben izgalmas lenne olyanokat olvasgatni, hogy „Ma ismét csirkelevest ettem Moo kifőzdéjében, utána pedig elmentem naptejet venni, mert megint elfogyott.”

Képeket azért majd posztolok bőven

Ami tényleg érdekes/izgalmas, arról igyekszem beszámolni, de ha mégis kihagyok valamit, ami Téged érdekel, akkor írj a palojtaykukacgmailpontcom email címre, itt vagy ott biztosan válaszolok.